Kedves Borbarátaim,

Itt az év vége, eljött az Év Borásza jelölés ideje. Mondd, Te kit választanál?
Nekem ez nagyon nehéz kérdés.

Bárdos Benjámint -pont az alábbi cikkben leírtak miatt- már régebben is jelöltem. Az egyetlen olyan céget vezeti e honban, amelyik nem állt fejre a rendszerváltástól, sőt azóta megerősödött, stabil export piacot szerzett igényes, de kifejezetten olcsó boraival. Kóstoljátok, egyet fogtok érteni. Korábbi években az ABC-ből ismertem. Az ő borai voltak az egyetlenek, amelyeket le mertem emelni a polcról, ha arról a vidékről akartam az asztalra rakni. Később jártam is náluk. Mai, kifacsarodott korunkban nem illik dícsérni egy nagyüzemet, olykor még borászvoltunkat is jobb titkolni. De ott, náluk a médiákban egekbe dícsért kézműves odafigyelés érhető tetten az akár 80 ezer hl angol exportválasztékon is. Tehát azért, mert valaki ilyen méreteknél szivattyút használ a lassabb gravitációra várakozás helyett, vagy azt segítendő, tulajdonképpen alkotó gondolataihoz nyer időt egy szigorú, több száz főt eltartó gazdálkodási rendszerben. Dehát ma nem erről szólnak a társasági lapok...

Garamvári Vencelre -valaha fönököm is volt- biztosan sokan szavaznátok szintén a cikkben jelölt okok miatt, akik ott voltak Budafokon, a Törleyben. Évekig dolgozott a pezsgősöknél, de később is rajtuk tartotta a szemét. Kb. '90 környékén volt vezérigazgatóválaszás a cégnél. Akkor az egyetlen pályázó volt a szokásos diri mellett, de sajnos nem jött össze a dolog. Pedig akkor tán nem a Benjáminék lennének az egyetlen szépen átfordult boros cég... Ma egyike a hagyományok aktív továbbvivőinek. Ezzel nem űbereli persze az általatok is megismert Békefi Árpit, de Ő őrző. Én pedig nagyon szeretnék olyan szituációba jutni, hogy ő is hittel alkothasson tovább.

Frittman Janiék Soltvadkertről. Amikor találkozunk, sokat beszélgetünk.Voltam náluk, mindent megkóstoltam. Elhoztam a klubba a rozéjukat. Otthonukban borzalmas ellenszelük volt évekig és van tán még ma is. A testvérek közül szereplést vállaló Jani csendes, szerény srác, nagyon szép gondolatokkal. Ők alkották meg a hazai Bermuda háromszögben a pozitív diszkrimináció fogalmát: a rosszfiúkkal, akiket bárki-bármikor meg tudna nevezni, csak dűlőre jut előbb-utóbb a parlamenttől a pénzügyőrökig mért politika. Addig is a jókat ki kell emelni a mocsárból, támogatni lépéseiket, megimertetni őket másokkal, példájukat tűzni zászlóra. Mégha valami jól felfogott vagyon- és életvédelem is lenne e cselekvési forma hátterében, akkor is annyira szép, annyira nem magyaros, kicsiny marakodásaink lágy sárdagasztójában, hogy példáját ritkítja. Da ha emígy én is híresztelem, talán előbb-utóbb példáját gyarapítja esetté fordul át a dolog. Egyszer talán még magyaros is lesz, de lagalábbis senki sem fog emlékezni az ellenkezőjére. Nekik is nagyon drukkolok.

Légli Ottó. Aki kóstolta Chardonnay-ját és látta a cimkéjét ezelőtt öt-hat évvel, szintén tudja miről beszélek. Már akkor az egyik nagy - ha nem a legnagyobb- borásza volt a Balatonnak. Mindig nagyon finom, sok árnyalatban megszólaló fehérborai voltak és vannak. Tudatos alkotó, az adott évhez illő legjobb vonásait hangsúlyozza ki borainak.

Lőrincz Gyuri borát az olaszrizling klubesten ismerhettétek meg. A hét bor közül tán a negyedik lehetett. De olyan mezőnyben, ez jó helyezés. Korrekt borai vannak. Barátkozom velük, még kevés véleményem van, de oly sokan dícsérik, akik véleményére adok, hogy pozitív várakozásaim vannak boraihoz, személyéhez.

Annál jobban megszólítanak Vincze Béla borai. Nála is járhattam, még a régi pincéjében. A W. Lojzi pincéje után hozzá sietett a mester az ő pinceálmát valóra váltani. Béla a régi, nem épp látványos pincéjében is meglepő magasságokra emelkedett a még ma sem egyértelmű egri színvonal fölött. Miket fog alkotni akkor az újban? Borai, borálmai nagyon közel állnak hozzám.

Mondd, Te kit választanál?

Alább a cikk is bemutatja ezeket a borászokat, sőt tokaji borászlányokra is törénik utalás. Hiszem, hogy nemsokára ott lesznek ők is a jelöltek között. Felismerhetően lányos kidolgozású aszu-fantáziákat tettek le az asztalra. Boraikban nem a markáns, határozott vonások és ízvilág dominál, hanem a megejtés, befonás, a lágy bilincs. Csak később jön az álmélkodó felismerés, hogy elkaptak, megfogtak. Virágok a kertben, boraik nektárjuk. Odacsalnak, elejtenek. Titokzatos mosollyal utadra bocsájtanak, de az már más út: színesebb, reménytelibb. Gráciák. Tokaj új fényét magasratartók, a hajnalhomály villanásaik fáklyáikkal bátorítók.

Bárdos Saci, aki nem rokona a Benjáminnak, most kb. 10 hónapos gyermeke mellett is aktív. A múltkor itt, Etyeken telefonos jelre váltott át borát alázattal bemutató alkotóból, rohanó szoptatós anyává. Pár perccel később férje érkezett a baba mellől, folytatták a produkciót. Ketten együtt három tokaji birtok borain képesek kezük nyomát rajtahagyni. Bár van a piacon 35.000 Ft-os palackjuk is, de meg fogjuk kóstolni őket, ha addig élek is. Bár Saci számára is Tokaj a világ közepe, de amikor fantasztikus vörösborokat kóstoltunk nem is egy, de két kiváló olasz prezentációban egyszer egy ebéd, majd egy igazi olasz vacsora kiséretében, szerintem akkor is arra gondolhatott, hogy azt az érzést, hogyan lehetne tokajiul megfogalmazni. Nem koppintani, de átértelmezni fehérre, csemegére, tokajira az oly gyorsan múló pillanatok varázsát.

Bott Juditka, a Füleky pincéből. Ő is pici gyermek mellett álmodik gyönyörű borokról, míg legutóbbi hírek szerint a gyermek dugókkal játszik. Nem akárhonnan, de Csallóközböl érkezett Tokajba, s pillanatok alatt feltűnt boraival. Judit kinéz egy legalább 14 éves kislánynak, de ha mélyebben megfigyeled, hallgatod, s borát megkóstolod, újragondolod a rendszertant, az evolúciót, a fiú-lány viszonyt. Elemelkedsz legalább néhány pillanatra a valóságtól és ezután sok mindent másképp látsz.

Végül a legegzotikusabb hölgy, aki még messzebbről érkezett ezen ellenmondásoktól egyáltalán nem mentes vidékre: Stephanie, Franciahonból. Rendkívűl romantikus úton, helyben szerzett férje miatt magyar előneve ismeretes, de most az ördögbe, nem ugrik be. Hoppá: Berecz az istenadta. Egyik listapartnerünk jóvoltából nemsokára tán alkalmam lesz megkóstolni új cégénél alkotott borait is. Remélem pályája töretlen lesz, mert a Disznókőben alkotottak bizony nagy entrée volt az aszuk világába.

Ajánlom figyelmetekbe ő hármukat is.
Üdv, Ritecz János

A Világgazdaság boros melléklete írja:
..."az idei - kivételesen nem öt-, hanem hatfős - jelöltlista is, amelyben nem találni egyetlen villányi vagy tokaji termelőt sem. Van viszont két egri, egy balatonboglári, egy mátraaljai, egy alföldi mester, s ráadásnak a pezsgőkultúra jelese, aki történetesen Balatonlellén is megtette a magáét az utóbbi években. Már csak egy hölgy kéne, de némelyikük teljesítményét látva - főként Hegyalján - az elkövetkezőkben ez a "probléma" is megoldódhat.
Ilyenkor, a döntés nyilvánosságra hozatala előtt mindig megy a találgatás, sokan egészen biztosan tudják, ki lesz diadalmas. A magunk részéről ebbe nem mennénk bele, nem lenne elegáns, inkább arra térnénk ki, hogy a jelöltek egyikének sikerével szemben sem fogalmaznánk meg fenntartásokat.
Menjünk sorjában. Bárdos Benjámin a nagyrédei Szőlőskert Rt. főborászaként hosszú ideje mindent megtesz, hogy az árérzékeny fogyasztók asztalára olcsó, de tisztességes, jó minőségű tételek kerüljenek. Frittman Jánosék Soltvadkerten elérték, hogy az Alföldről ne csak mint a hamisítók aranybányájáról, hanem a friss, könnyed és üde borok termőhelyéről is beszélhessünk. Garamvári Vencel a Chateau Vincent-nal újrafogalmazta a magyar pezsgőkultúrát, s a nevére vett Szent Donatus pincében is egyre sikeresebb. Légli Ottó régi kedvencünk, stabil, mint a cövek, évről évre kiváló minőségben prezentálja következetes chardonnay-it, sauvignon blanc-jait, olaszrizlingjeit. Lőrincz György robbantott a St. Andreával, okos, felkészült, egyszerre stílusteremtő és -kereső termelő, az igényes fogyasztók idolja. Végül, a még mindig nem koros Vincze Béla már fiatalon bizonyított 1994-es évjáratú cabernet franc-jával - aranyérem Bordeaux-ban -, s némi visszaesés után valóban mostanában került vissza az abszolút élvonalba. Lehet választani. Az akadémiának egyet - de a borbarátoknak többet is, és ez az, ami igazán jó. "

Az eddig díjazottak
Forrás: VG
1991 Tiffán Ede (Villány)
1992 Báthori Tibor (Etyek)
1993 Vesztergombi Ferenc (Szekszárd)
1994 Gere Attila (Villány)
1995 Thummerer Vilmos (Eger)
1996 Polgár Zoltán (Villány)
1997 Bock József (Villány)
1998 Gál Tibor (Eger)
1999 Kamocsay Ákos (Neszmély)
2000 Figula Mihály (Balatonfüred)
2001 Szepsy István (Tokaj-Hegyalja)
2002 Malya Ernő (Etyek)
2003 Árvay János (Tokaj-Hegyalja)
2004 Takler Ferenc (Szekszárd)
2005 ....

Az igen nagy körben megtartott kóstolón még üvegpohárból is kevés volt, de a borból szerencsére nem.