Meghívó 1.

De most még tél van, jöjj hát, ó Babits Bihály, alliterációk mestere, ki engem oly sokszor megihlete:

BABITS MIHÁLY: SZŐLŐHEGY TÉLEN

Az egész szőlőhegyet látni most,
mint ájult hölgy, mutatja fesztelen
a hegy húsát most látni meztelen,
telt formáját, a gömbölyűt, csinost

A barna föld emlőjét látni most,
emlőt száradva, dombot nesztelen,
hol az áttetsző gyöngygerezd terem,
melyből szűrik a mézízű pirost.

Karók serege bús-meredten áll,
arannyal árnyal a ferde sugár,
a puszta hanton egy lélek se jár.

December, január és február -
mikor jön már a tavasz és a nyár?
a fosztott tőke álmodozva vár.

Láthatjuk, hogy egy oly szigorú itész, a mértékes költő mint ragadtatja magát ... na hová? De ez most nem a verselemzések ideje, hanem kürtszó a télben bágyadó borbarátnak, búgó, hívó hang.

Gyertek hát, találkozzunk Szekszárd leveivel. Idézzük meg arcait, harcait (bikavérért buzgón küzdve, mint török Egerért.) Koppintok magamra,
Na most már elég!
Találkozzunk hamar,
Kóstoljuk Szekszárd levét.

Végül, de nem utolsósorban: A jelentkezéseket SZERDA ESTIG várom.

Várlak Benneteket,
Ritecz János

Meghívó 2. Borklub elé Babitsról, Prométheuszról s egy kicsit a borról

Szekszárdra hangolok. Szekszárd zsenge ifjúságomban nekem előbb jelentette Babitsot, mint a bort. Micsoda élmény lett volna, ha egyszerre jön meg mind a kettő? Vagy mégsem? Tán jobb így. Babitson sokat gondolkodtam, merengek ma is. Mi volt az az erő, ahogy a Nyugatot létrehozták? Mi volt az a mérce, ami előtt oly sokan meghajoltak, illetődve járulva elé, mit szól írásaikhoz, gondolataikat hogyan méri. S mégis ezt írja Csak a dalra című versében:

"Egyenes úton mentem én-
ti kitértetek jobbra-balra.
ti szavakra figyeltetek
én csak a dalra, csaka dalra."
-mondja Babits, de keserű.

"Ti szavakra figyeltetek :
s szomorú a szavak hatalma :
nem hallatszik át a dal.

De hát jobb volt-e énnekem
menni nem nézve jobbra-balra
a hang után mely őrületbe csal?"

"Szörnyű dal! Szörnyű dal!"

fejezi be sok versszak végén refrénként. Nem volt könnyű helyzetben. Mennyire jobb lett volna egyszerűbben, akár fekete-fehéren látni a világot, sokakkal menni erre vagy arra. Nem észre venni a szinátmeneteket, melyek elcsalva többet adnak, de te sokat veszítesz általuk a mában.
Ez igazi alkotói válság. Ebben az alkotó válságban van még Szekszárd borászata is, ahogy meg fogjátok látni. De szerintem már inkább egy erőteljesebb kilábalás érződik. Kezdik már érezni, hol nyernek majd igazán, ahol ugyanakkor ma még esetleg veszítenek is többet-kevesebbet:
Milyen legyen a bikavér? Mi a francia fajták jövője Magyarországon? Küvé avagy fajbor? Almasavbontás, de hogyan? A sejtelmes kadarka. Rejtőzködő fehérek.
Sok kérdés. Sok válasz jobbra is, balra is. Tán a középút a jobb? Az idő dönt majd. A borban ma nincs oly itész, mint volt Babits a versben, prózában.
Holnap este ti lesztek az itészek, kik megpróbáljátok megfejteni e sok alkotó gondolatait, esetleg érzékelni válságaikat.
Addig is, akinek van egy nyugodt perce olvassa el a mellékletet Babitsról, a szekszárdi szőlőhegyről, a korról, amiben élt.
Nekem ez írással, a múltkor és ma idézett versekkel állt össze valamikor a kép, hogy kerülhetett az 1968-as itészek által kitagadott, leszólt Varga Imre Prométheusz szobra a keselyűkkel Szekszárd főterére. Jó alku volt-e Prométheusznak, hogy elhozta az embereknek a tüzet? De ha ő és Babits nem lettek volna, biztos vagyok benne nagy lenne a mi veszteségünk, mégha nem is tudnánk róla.
Ennyit a borról ma este, a holnapi kóstoló elé.

Ritecz János

Utószó
Kedves Borbarátok,

Mily hamar elröppent egy hónap. Többször morfondíroztam, mit írhatnék utolsó, szekszárdi estünkről. Úgy vélem a bemutatott borok magukért beszéltek. Körbejárva, a véleményeket hallgatva, azt hiszem bármelyik, bármikor előfordulhatna asztalunkon, érhetne pincénkben..
Jómagam a sorból két bort emelnék ki, mint kellemes meglepetést, olyan borokat, melyek megszólítottak.

Az egyik az Eurobor kft. Bátaapáti Zöld veltelínije volt 2003-ból. Mint veltelínit meggyőzőbbnek éreztem a korábban kóstolt soproni tételnél. Gyönyörűen hozta a fajtát, illata, zamata, teste teljes harmóniába olvadt össze. Véleményem szerint, ha így haladnak tovább a cégnél, mindenképpen helye lesz e bornak a jónevű magyar fehérek között. De ismerve pl. a Tolna olaszrizlinget is, a táj szép fehérboraival is maradjon meg jó emlékezetünkben.

A másik bor, ami nekem nagyon tetszett, a Szent Gaál pincészet Kadarkája volt, szintén 2003-ból. Annak idején ifjúkori praxisomban, amikor a kadarka még a magyar vörösbort adó szőlők között 60-70 %-os részaránnyal bírt, kollégáim keze alatt is összejött jó évjáratban egy-egy szép tétel. Más helyről is kóstolva kadarkát, kialakult bennem egy ízvilág, mit várok e fajtától. Mivel lehetne véleményem szerint olyan hungaricum, ami esetleg a nemzetközi porondon önmagában vagy cuvée alkotóként is hírnevet szerezhetne. A most kóstolt kadar szerintem úton van e felé. Tudjuk a kadarkánál nem elég a jó tőke, a jó művelésmód, mindig szükség lesz a jó, sőt kíváló évjáratra is. Akkor terem ilyen illatokat, ad ilyen egyedien szóló zamatokat és gyönyörű, nem nehéz, de elgáns testet. Ne azt várjuk tőle, mint a francia fajtáktól. Talán egy fajta, a Pinot noir, amely texturájában, szinében közel van hozzá, de ízviláguk teljesen eltér.

Természetesen a többi bor is kíváló volt, ezért emlékeztetőül felsorolom őket:
1. Bátaapáti Zöldveltelíni, 2003 Eurobor 1.450,-
2. Szekszárdi Kékfrankos rose, 2004, Dúzsi Tamás 1.150,-
3. Szekszárdi kékfrankos, 2004, Takler pince 1.250,-
4. Szekszárdi Cab.franc/Merlot, 2001 2.050,-
5. Szekszárdi Kadarka, 2003, Szt. Gaál pince 1.140,-
6. Szekszárdi Bikavér, 2003, Vesztergonbi pince 2.400,-
7. Szekszárdi Merlot barr, 2000, Domaine gr.Zichy 1.750,-

Ez utóbbi bor, mint említettem a 2004-es párizsi Challenge International du Vin megmérettetésén aranyérmet nyert. A kóstolt tétel hozta ezt a szép formáját, le a kalappal. De manapság annyi gyönyörű díjakat nyert francia fajtát kóstolunk, hogy egy-egy más származék, ha a szintet megüti, kiugrik a többi közül és nyomot hagy. Ez most tényleg nagyon szubjektív, de azok után, hogy átkóstolhattam február elején az egri Vincze Béla gyönyörű tételeit, azt hiszem sikerült távolságtartásra jutnom szekszárdi kóstolónktól. S mivel még most is visszacseng a két kiemelt bor élménye, mertem vállalni kiemelésüket a szép sorozatból.

Mi a véleményetek? Titeket melyik fogott meg a stílszerűen alliteráló szekszárdi szőlők leve közül? hogy az ár/érték arány szerint is emlékezhessetek odaírtam a Ft-okat is.

Remélem ilyen élményeink lesznek hét végi egri estünk után is.
Ritecz János