Képek a Kőszeg estről


Meghívó 1.

Kedves Borbarátok, érdeklődő Szomszédaim,

Márciusi, utazós Borklubunk fergeteges sikerrel zárult. Még pár nap és írok róla egy összefoglalót, friss aktualitásokkal (!) fűszerezve.

 

A mostani péntek este viszont az áprilisi borklub ideje lenne, de megegyeztünk, hogy a szombati majális miatt mindenki a saját csapatával klubol, illetve bográcsközi látogatásokat téve interklubol.

Mindezért Borklubunk összejövetelét május 18., péntek estére hírdetem meg. Sajnos ugyanígy el kell tolnunk a májusi borklubot is a junius 1-2-i Pincehegyi Nagy Események miatt. Ezt a klubösszejövetelünket június 8-án, péntekre igyekszem időzíteni.

Bejelentkezésem második felében nagy hírekről kell beszámolnom. Változatos eredmeényekkel, de nagyon jól szerepelnek az év első versenyein a csopaki Petrányi és a Szent Donát Pince borai.

Alsóörs, Csopak, Felsőörs, Lovas és Paloznak személyében öt szomszédos, Balaton parti falu fogott össze végre, hogy együtt fellépve a turisztikai iparágban elérjék a kritikus tömeget, azaz észrevegyék őket a bel- és külföldi túrizmus aktív tényezői, pályázati elbírálói. Olaszrizling-Mandulavirágzás rendezvényük keretében került sor a borversenyre, ahol 41 induló bor közül mind a 6 elindult borunk az első 19-ben végzett. Ezen belül a Szent Donát pince olaszrizlingje abszolút elsőként kapott díszoklevelet, a Petrányi Sárga Muskotály aranyérmes lett, míg a többi négy borunk mind ezüstérmet kapott.

Ha valaki olvasta tegnapi, "Ne hangyaboly, de falu, város legyünk" tárgyú, Kőszegre hívatkozó bejelentkezésemet és kedvet kapva, ma ellátogatott a www.koszeg.hu honlapra, ott első hírként olvashat az április 20-án tartott kőszegi borversenyről.

A hírnek nagyon komoly, a Pátyi Borklubra vonatkozó aktualitása van. Ti kóstolhattátok előszőr azt a Merlot-Kékfrankos cuvée boromat a Márton napi vacsorán, ami most nemzetközi kategóriában, a harmadik legjobb borként kapott aranyérmet. Az a tény pedig, hogy ki mögött kapta az aranyérmet, szintén Borklubunk érdeklődésére tarthat számot, hisz legutóbb Egerben azt a bort is kóstolhattuk.
Nagyon bízom a csopaki vörösborok jövőjében (is).

A friss köszegi élményekkel felvértezve, kisérletet teszek, hogy a május 18-i Borklubunkon köszegi borokat mutassak be. Kevésbé ismert borvidéke ez hazánknak. Ideje megismernünk. Boraikat ismerve, nem fogunk caalódni.

Üdv, Ritecz János

Meghívó 2.
Kedves Borbarátok, érdeklődő szomszédok,

Mint már korábban jeleztem a sok hóvégi ünnepi megmozdulás miatt a hónap közepére szorult a Borklub.

S méghozzá milyen zajos hónap közepére. Kicsit félek is, egyáltalán meghalljátok-e csendes hívogatómat a lista zajtengerében. Az élet érdekes. Boldog vagyok, hogy nem kis önmérsékletet felmutatva, ki tudtam maradni ebből a cunamiból.

Mint előre jeleztem, most Magyarország egyik legkevésbé ismert borvidékét fogom bemutatni nektek, Kőszeget. Kőszeg, különösen borászata a 45 éves határsáv státusz miatt szinte teljesen kiesett a köztudatból. Nagyobb, a médiát hangoskodásra ingerlő botrányok sem voltak e városban, s így jószerivel sokan ma is, csak mint a hős Jurisics Miklós városát ismerik. Pedig!!!

Pedig pl. 1739. óta minden évben, Szent György napján küldöttség vonul fel a hegyre, a szőlődűlökbe. Közös megfontolással kiválasztják a dűlőre és fajtára az évben jellemző méretű és megjelenésű hajtásokat. Lemetszik, bársonypárnákra helyezik és s ceremóniálisan leviszik a Rajzolóhoz.

A Rajzoló Kőszeg egyik legelismertebb tisztsége. Ünnapség keretében adják át neki a hajtásokat, ő pedig művészi módon elhelyezve azokat a Jövések Könyvének még üres oldalaion, méret- és természethűen lerajzolja azokat fajta- és dűlőnévvel, datálva. Ha jól emlékszem az 1800-as évek fordulója körüli évektől színesben, addig fekete-fehérben rajzoltak.

A könyvet évközben szigorúan őrzik, ma már a múzeumban, egy lapján felütve, kiállítási vitrinben. Évközben csak ritkán veszik elő. Nagyon meghatódtam, mikor a kezembe volt és belelapozhattam. Borzongató érzés, hogy a réges-rég elporladt generációk ránk, utódokra gondoltak, mikor elkezdték a rajzolást. A Szent György ünnepen is résztvehettem egyszer, láttam a Rajzolót munka közben, néztem a tisztes távból izgatottan feléje pillogó köszegieket. Milyen lesz az ez évi rajz?

De miért is született a Jövések Könyve? A réges-régi időktől fogva Kőszegen komoly szőlő- és bortermelés folyt, melyet hírük a királyi palotákig is eljuttatott. A bor jó minősége miatt így komoly királyi figyelem fordult feléjük, ami jogszabályokban, engedménylevelekben, kötelezvényekben is kifejeződött. Szóval, mivel nem lőrét készítettek, olyannyira a figyelem középpontjába kerültek, hogy lassacskán éves jövedelmük jó része múlott a jó előrejelzésen.

Csak a fiatalabbaknak írom, hogy ekkoriban nem igen voltak még előrejelző műholdak és Google-infók, viszont türelmük és kitartásuk annál inkább volt a népeknek. Bár tudták, hogy az első néhány évben ők még kevésbé fognak profitálni az időjárás a kritikus áprilisi György-napi tényállapotát rögzítve megőrző rajzokból, de a ceremőnia köré csapott ünneplés közösségformáló erejével tisztában voltak. Később viszont, visszatekintve az elmúlt évek Gyögy-napi rajzaira megalapozott jövendöléseket tudtak tenni az őszi szüretre, jövedelmük forrására. Ez komoly szellemi tőke volt, ami versenyelőnyt jelentett. Őrizték is a könyvet rendesen.

A dolog olyannyira az ő -bár nem titkolt, de nem is felmarketingolt- belügyük maradt máig, hogy a felismerés tényéből fakadó döbbent hátraszaltó -mint mindjárt láthatjuk- nem igazán verte le a port a mindenkori magyar szőlő- és borgazdaság korifeusainak agytekervényeiről. Ismét csak azt tudom mondani, hogy pedig!

A pedighez kellett egy ember. Egy kőszegi. Akinek az édesapja a kőszegi Múzeum igazgatója volt, ahol is az utóbbi évszázadban őrizték a Jövések Könyvét. Egy borász, aki kószává lett. Kósza, akinek megadatott, hogy már a '70-80-as években, amikor itt még lesajnálták az olasz borokat a világhírűnek elhitetett magyar vinkókkal szemben, megismerhette, milyen is a rendes olasz bor, milyen egyéniségek azok, akik azt csinálják. Olasz kapcsolatatait kamatoztatja mindmáig. Borászkultúra importőr. Ő is egyike volt, aki felhívta a figyelmemet az olasz borok minőségére, az olasz borászokra. Ők nem csak legendáriumokban mondják, mint itt kis sárdobálástól zajos országunkban, hogy ó, Magyarországon már a rómaiak idejében ... bla-bla... Etruszk őseik bizony szőlészkedtek-borászkodtak, már a rómaiak elterjedése előtt is.

Szövényi Ernőnek hívják ezt a kósza borászt. Városbéli és szakmai segítőivel szerte az országból összehozta, hogy ez évben, György napkor, Kőszegen találkozzon az Olasz és a Magyar Borakadémia. Szerződésben fektették le, hogy az olaszok rendelkezésére bocsájtják a Jövések Könyvét, modern, az optikai morfológián alapuló statisztikai feldolgozásra, közös hasznosításra.

Miért érdekes ez nekünk? Itt, akár Pátyon? Azért, mert sokan még csak médieseményként fogják fel a globális felmelegedés - a kertekben, földeken dolgozók számára már évek óta nagyon is jól észlelhető- tényeit. Pedig válaszok kellenek. Először nekünk kell válaszokat adnunk, akik ebből élünk. Pl. 2000-ben elképedést okoztam, amikor augusztus végén már szüretelni akartam a hagyományos szeptember közepi-végi szüretkezdés helyett. 2003-ban, amikor még így is hetes késéssel augusztus 26-án elkezdtük a szüretet, már sokan kapkodva jöttek utánunk.

Itt Pátyon mi a felmelegedés tényei miatt csináltattuk szélesebbre a tetőt, alkalmaztunk hőpuffer képességű, alászellőztetett betoncserepet, építettünk ciszternát az esővíznek. Pici válaszok ezek, de a kánikulában mégis jobban működtető házat eredményezett.

Hát ez a Kőszegi Jövések Könyve Szerződés lényege. Nem a duma kell, de tettek. Ne a média mákonyos hírmámorában fetrengj, inkább tegyél érte, hogy egy jól elkapott metszés, zöldmunka és szüret után a szép bor okozzon örömmámort. A tenni akarást élhető jövődért mindenhol, bármikor kifejtheted. Kőszegen már 268 éve tettek helyi utódaikért, sőt ez évtől intézményesen elmondhatjuk, miérettünk is. Felnézek Kőszegre, a kőszegiekre.

Kőszegen ma már nagyon kevés szőlő maradt, mindössze kb. 50 ha., de növekvő kedv mellett. Mert megmaradt a köszegi emberek közössége, az általuk századok alatt újra és újra felépített és most csodálatosan felújított ékszerdoboz városkában. Egy olyan közösségé, amely kitermeli a maga egyéniségeit. A borászatban is. Felújították városukat, borászatukat is meg fogják újítani. Így történhetett meg az érdekes csoda, hogy idén Sopronban az egyik legjobb bor kőszegi lett.

Megkóstoljuk ezt is, a többi bort is. Hiszem, hogy meg fogtok lepődni.

Várom mielőbb a visszajelzéseiteket!
Találkozunk péntek este.

Üdv, Ritecz János