Meghívó 1.
Kedves Barátaim a borban,
Borklubunkat e hónapban Szent Mártonnak ajánljuk. Találkozunk november 10-én, 20.00 órakor.
Korábbi kéréseiteknek megfelelően Borklubunkat igyekszünk aktuális eseményekhez kötve újat mutatni.
Szt. Márton napja jó esemény erre. Egyrészt természetesen újborokat fogok elétek hozni.
Másrészt pedig Márton libakapcsolatából adódóan borainkat libás körítéssel mutatom be. Ebben Rokolya Peti lesz segítségemre. Az ő révén most nemcsak az újborok érdekes harmóniáját fogjuk élvezni, de a liba különbözö testrészeinek különböző elkészítése révén nem mindennapos ízeket iskóstolhatunk.
Az étkek miatt most nem a Közösségi Házban találkozunk, hanem a Töki utcában kipróbálunk egy pincét. Részleteket később.
Fokozott izgalommal várom jelentkezéseteket, hogy a beszerzendő mennyiségeket mielőbb kalkulálni tudjuk.
Üdv,
Ritecz János
Meghívó 2.
Kedves Borbarátok, érdeklődők, pátyi szomszédaink,
Márton napjához tervezett libatorunk szépen körvonalazódik. Rokolya Peti kidolgozta, hogy egy diszkrét költségkereten belül mit lehet igényeset bemutatni ebből a madárból. Íme:
Vegyes sültes tál lesz, rajta:
- Libatepertő lilahagymával
- Pecsenye liba mája zsírjában
- piritós
- Sült liba szeletek (comb és mell) májszelettel párolt káposztával.
A pirítós egy induló készlet után, igény szerinti mennyiségben a helyszínen készül.
Még a tálalás, szervírozás területén van egy kicsi terveznivaló, de úgy tűnik ki fog jönni 1600 Ft/fő költségben.
Most indulhatok én is összegyűjteni a friss újborokat. Egy meglepetés jelöltem már van, a többit még kutatom mind fajtáját, mind beszerzési forrását tekintve. Még nem tudom sikerül-e szponzorációt szereznem, de jómagam is igyekszem az 1500 Ft alatt maradni.
Mivel nem mindenki szereti a libát, megkértem Petit egy libamentesített étektál prezentálására is. Valakitől azt hallottam, hogy Márton a sertés és marhasültet is szerette, csak ezek a hivatásos hangoskodó szárnyasok később mindent a háttérbe szorítottak. Tehát szentségtörésről szó sem eshet. Ha többen leszünk ilyenek (igen, én is), akkor Peti kitalál valami kisegítőt számunkra. A liba tehát ne tartson vissza senkit. Élvezzük az újbort és tiszteljük Mártont, szimpatikus hazánkfiát.
Addig is ismételten átadom Kedves Mindnyájatoknak tavalyi mártonos-libás kutatásom eredményét, egy kis összefoglalót a Márton napi hagyományok eredetéről, mibenlétéről, mai megújulásáról. Mellékelek néhány újabb infót is Mártonról, valamint a libáról. Pl. hányan tudjátok, hogy a püspökfalat elnevezés honnan ered?
(Libás Szt. Márton, és az újbor ünnepe, Szent Márton, egyéb okosságok)
JELENTKEZZETEK SZORGOSAN, S FŐLEG MINÉL ELŐBB, MERT DRÁGA ALAPANYAGOKKAL DOLGOZUNK, PONTOSAN KELL TERVEZNÜNK.
Üdvözlettel,
Ritecz János
Utószó
Kedves Borbarátok, érdeklődők,
Borklubunk történetében ismét elérkeztünk egy nevezetes ponthoz. Három okból nevezeteshez.
Egyrészt fennállásunk II. évfordulóját ünnepeljük. A klubest forgatagában ezt meg se említettem, de azt hiszem a Rokolya Peti által libaféleségekkel fenségesen tuningolt Márton napi újbor sorozat élménye szép ajándék volt. Visszatekintve klubunk alapítására meg kell említeni Biernaczky Miklós, Dancsa Attila, Király Endre és Paksi Tamás inspiráló szerepét, hónapközi ébresztő típusú nógatásaikat. Nem könnyű egy-egy estet összeállítani, a témára ráhangolódni, a szükséges logisztikát elvégezni. Látjátok, néhány estünk értékelését el is sunnyogtam hangulat- vagy idő hiányában.
S, bár, akiket felemlegettem történetesen fiúk, de lányok, sehol sem vagyunk nélkületek! Ti, akik amellett, hogy mindig feldobjátok valamivel kedvünket, itt is szinesítitek a borok, borvidékek unalmas sorolását klubestről-klubestre. Ó, az a fokhagymás piritós, aminek nyálcsorgató illatától alig tudtam beszélni és mire kóstolni odaértem volna, már mind elfogyott. De nem kevésbé emlékezetes marad a pezsgős estünkhöz kitalált eper és kaviáros körítés. Pezsgőkisérő ízük-zamatuk még most is visszaköszön. A hétköznapibb, de mindig jelenlevő sajt-kiflikarika-alma ízlelőbimbó-regenerálóban sem fantáziátlanságot kell látni, hanem az odaadó kezek által mindig összekészített, szolgai - magát a bort érvényesülni hagyó- borkisérőt. Egyről nem beszélünk soha, a mindig makulátlanul tiszta pohárról, amit élvezet kézbe venni, s a fény felé fordítva élvezni benne a bor hömpölygését, szinének csillanását. Erdősi Anna, Fantha Zsuzsa, Révész Ági, Varga Sylke, minden lány, ki meglepetéseken gondolkodik, összevág és megterít, majd eltakarít. De felsorolhatnék minden fiút is, ki asztalokat, padokat rámol elő és vissza, vendéglátónk Vilma asszony alapos útmutatását követve.
Na, elég az évfordulós ebből-abból. Együtt vagyunk a Borklub, magunknak csináljuk és örülünk, ha másnak is tetszik. Punktum.
Másrészt, pont e neves alkalommal, először kellett kitenni a megtelt táblát. Nemcsak az adott helyet töltöttük be, de a begyűjtött borok-libák mennyisége is korlátot szabott a 37 fős jelentkező létszámnak. Köszönjük, hogy ekkora érdeklődés volt!
Harmadrészt új volt a helyszin a háromléggömbös Töki u. ...-ben, vendéglátónk Horváth Attiláék házának alagsorában (nincs erre szebb szava valakinek?). Vendégszeretetüket máskor is igénybe vennénk, amikor ilyen több étellel, kenekedéssel, tányérozással járó klubestet hírdetünk meg. Ez természetesen székek, asztalok, tányérok tekintetében hatalmas, több személyes, több autós logisztikát igényel. Köszönjük mindenkinek, aki autóját, idejét és szombat reggeli szunyókálását áldozta, hogy minden flottul menjen: az Erdősi Anna-Invics Andris párosnak, Paksi Tomi Topinak, Horváth Attilának, Rokolya Petinek.
Ilyen klubestjeink nyílván ritkábban lesznek, de normál klubjainkat igyekszünk továbbra is meglepetésekkel feldobni, helyhez, borhoz, eseményhez kapcsolni.
Nem állítottam össze statisztikát, de kb. 65-70 érdeklődő fordult meg eseményeinken. Megfertőződött törzstagjaink új és újabb ízlelni- és hallanivalóval ellátása komoly kihívás, az új vendégek rácsodálkozása visszaigazolás, hogy érdemes csinálni.
Jó, néha macerás összehozni a programot, sokan kérnek ezt-azt, sokan érdeklődnek erről-arról, de lehet-e ráunni? Hisz minden évben új borok születnek. Bennük új gondolatokat ismerünk meg, s egymás körében egy kicsit magunk is mindig megújulunk.
Páty, 2006. november.
Ritecz János
Utószó 2.
Kedves Borbarátok,
Volt egyszer egy november 10-i, Márton napi Borklub.
Ahogy zajlanak a dolgok ki emlékezik rá?
Pedig jelentős esemény volt több szempontból is. Először illesztettünk borokat -a Márton miatt libás- ételekhez. Új helyszínt járattunk be és nagyon-nagyon sokan voltunk.
Remélem mindenki jól érezte magát.
Minderről a múltkor már írtam. De nem írtam magukról a párjukat ritkító étkekről és az azokat kísérő frenetikus borokról. Adósságom napról-napra nőtt. Sajnos olyan időket élünk, hogy hallgatnak a múzsák. Ilyen felülpozicionált jelzőkkel próbálom szóra bírni őket, mint párjukat ritkító és frenetikus. Elárulom azt is, hogy közben Edelpilz márkájú Bergablu kéksajtot tördelek egy szépen érlelt CS mellé (látjátok, megy az SMS nyelv). Táncoljatok múzsák, közelebb-közelebb, pihe-puha csókjaitokra szomjazom. De addig is lássuk a tényeket Rokolya Peti tollából.
Szent Márton az első szentek egyike, akit a vallás elismerése után avattak szentté, nem pedig vértanúként halt meg az üldözések idején. Kultusza a 6. századtól van jelen, ünnepe pedig temetésének napja, november 11. lett.
Márton napja zárta le az áprilisban, Szent György napján induló gazdasági munkákat, ilyenkor kóstolták meg az újbort és vágták le először a tömött libákat, az úgynevezett mártonludakat. A közhiedelem úgy tartotta, "aki Márton-napon libát nem eszik, egész évben éhezni fog". Az elfogyasztott szárnyasok csontjaiból jósoltak, a fehér és hosszú csont havas telet, míg a barna és rövid csont enyhe telet jelentett.
A Márton-nap jellegzetes étele a forró libaleves maceszgombóccal, a ludaskása és a libasült párolt káposztával.
Egyszer ezt is elpróbáljuk, de most az alábbiakat eszegettük és kóstolgattuk komótosan, a tempót hangulatunk szerint vezetve. Sok kérdés volt, jó beszélgetések is folytak az asztalszomszédok között és kint a tálalóban.
1. Aranyló libazsír májával friss pirítóson és
Csabagyöngye, Varga Pincészet Badacsonyörs, as Év Legelső Bora
2. Libatepertő lilahagymával, lágy kenyérrel és hozzá
Sauvignon blanc, Nyakashegy Kft, Tök, és Villányi Rose Cuvée, Gere Pincészet, Villány
3. Libasültes ízelítő tál, libamell, libacomb és sült libamájszeletek párolt káposztával.
Shiraz Premier, Franciaország (Miki!)
Balatoni Merlot-Kékfrankos Cuvée, Petrányi Pince, Csopak
Valódi Vérvörös, Furuglyás Péter Pince, Páty.
4. Desszertként stílszerűen lúdlábról ábrándoztunk.
Az estből a magam részéről ki kell emelnem néhány fontos momentumot.
A pirítós is nagyon fínom volt, különösen lilakáposztával. Ezt a Mártonhoz nem illő vega menűt néhány falat, omlósan felkenhető libamáj tette megbocsáthatóvá. Hiába a közhiedelemnek megfelelés nagy úr, de a kóstolt újborok is kívánták nagyon a rendes kíséretet.
A Csabagyöngye (370,- Ft) attrakciója a cimkéjén is fel van tüntetve: a Varga Pincészet készíti Magyarország első újborát. Ez tényleg attrakció, de az, hogy egy csemegeszőlő bora novemberben még ilyen jól tartja magát mindenképpen dícséretes. Könnyű, felismerhetően Csabagyöngyés illatok, a lehelet könnyű, de zamatos test kellemes savacskájával szépen illeszkedett a pirítós-libazsír-máj kombinációs előételhez.
A szomszéd Tökről származó, Malya Ernő keze nyomát meghatározóan hordozó Sauvignon blanc nem primőrbornak készült, viszont prémiumkategória a javából. Magas ára (1800,- Ft) nem a pince presztizsét, hanem a bor értékeit tükrözik. Ezzel fut szembe a Gere Attila-féle Rose Cuvée (1650,- Ft), ahol egy nagyon korrekt, de átlagos rose-t kóstolhattunk. A tepertő és lilahagyma erőteljes fanfárjához a kontrapunktot igazán a Sauvignon szolgáltatta, a rose szerepe az erőteljes zamatok árnyalásában, a mélyrehatoló ízek levezetésében teljesedett ki.
A kóstolt borok közül igazi nóvum a Franciaországból származó Shiraz primeaur volt (2,50 Euro). Ennél a bornál nemcsak a szép shiraz fajtajegyek, de a primőrtechnológia is nyomon követhető volt. Gyönyörű, üde, lilába hajló vörös szine, a könnyű, friss testtel igazi primőr élmény volt. Beszerzése sem volt mindennapi. Borbarátunk Biernaczky Miki, Fantha Zsuzsával és jómagammal történt mélyen ráhatóan vágyakozó elgondolkodás után kiszaladt érte Ausztriába. Megérte. Páratlan élménnyel elttünk gazdagabbak. Plusz egy ismerettel a kiegyensúlyozottabb osztrák borpiacról. Hogy miért nem kértem ebből egy kartonnal?
A Balatoni Merlot-Kékfrankos Cuvée hatalmas illatával, még szinte gyöngyöző testességével nem lógott ki a sorból, jó étekkisérő volt. A pincében ma is ránéztem, nagy reményeket fűzünk hozzá, érlelt vörösborként. Ritka, hogy egy készülő vörösbor már ilyen korán ekkora élvezeti értékeket hordozzan, egyáltalán megmutatható legyen. De 2006. ilyen évjárat volt, és talán sikerült a jó érési fázist is elkapni ehhez a küvéhez.
Utolsó borunk igazi meglepetés volt. Többszörösen is az volt. Páty legjobb 2006-os évjáratú újborát kóstoltuk, a szintén pénteken megtartott Pátyi Újborverseny közönségdíjának nyertesétől, Furuglyás Pétertől. Kíváncsi vagyok, melyik az a borklub az országban, amely ily gyorsan reagál egy eseményre.
Az érhető okok miatt Valódi Vérvörös néven bemutatott bor egyre ritkább példánya lassan-lassan eltünő fajtájának. Tény, hogy nagyon jó évjárat volt, de ezt a bort nagyon kevesen tudják jól elkészíteni. Eltéveszthetetlen illata, mely több napig is előretüremkedően hordozta fajtajegyeit, mégsem volt tolakodó. Szép harmóniában állt a bor ízével-zamatával. Bársonyossága (újbor!!!) nélkülözött minden karcosságot. Élménye lehet, hogy már mindörökre csak emlék marad, egy elfelejtésre itélt fajta szép emléke. Azért remélem egyszer-egyszer még fel fog tűnni, de hogy ilyen minőségben, az nagyon bizonytalan.
Emlékezetes borklub volt a Márton-napi. Jövőre megismételjük.
Rokolya Péter és Ritecz János
